remembering our history...

Nemzeti Dal - Petőfi Sándor

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,

Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére

Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,

Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett

Mondják el szent neveinket.

A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)

National Song - Sándor Petőfi

RISE, Magyar! is the country's call!
The time has come, say one and all:
Shall we be slaves, shall we be free?
This is the question, now agree!
For by the Magyar's God above
We truly swear,
We truly swear the tyrant's yoke
No more to bear!

Alas! till now we were but slaves;
Our fathers resting in their graves
Sleep not in freedom's soil. In vain
They fought and died free homes to gain.
But by the Magyar's God above
We truly swear,
We truly swear the tyrant's yoke
No more to bear!

A miserable wretch is he
Who fears to die, my land, for thee!

His worthless life who thinks to be
Worth more than thou, sweet liberty!
Now by the Magyar's God above
We truly swear,
We truly swear the tyrant's yoke
No more to bear!

The sword is brighter than the chain,
Men cannot nobler gems attain;
And yet the chain we wore, oh, shame!
Unsheath the sword of ancient fame!
For by the Magyar's God above
We truly swear,
We truly swear the tyrant's yoke
No more to bear!

The Magyar's name will soon once more
Be honored as it was before!
The shame and dust of ages past
Our valor shall wipe out at last.
For by the Magyar's God above
We truly swear,
We truly swear the tyrant's yoke
No more to bear!

And where our graves in verdure rise,
Our children's children to the skies
Shall speak the grateful joy they feel,
And bless our names the while they kneel.
For by the Magyar's God above
We truly swear,
We truly swear the tyrant's yoke
No more to bear!